A Szent Jakab-út

 
 

tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet, a Jakab sírját őrző katedrálishoz.  A 11. században már ismert volt a 13 pihenőhellyel rendelkező zarándokút Compostelláig, a 12. századra elterjedt a keresztény világban, így jelentős zarándokúttá vált.

       1130–1140 közt készült az Aymeric Picaud francia pap által írt első modern útikönyv, mely négyféle utat különböztet meg, és részletesen beszél az egyes településekről, szállásokról, az út praktikus tudnivalóiról. Ez a könyv később Codex Calixtinus néven vált ismertté.

       A zarándokkalauz négy fő utat ír le, melyek Hispániában egyesülnek. Az úthálózat valójában ennél bonyolultabb, hiszen az eredeti utakhoz más híres kegyhelyeken átvezető utak is kapcsolódnak. A hagyományos négy út: a Via Toulousiensis Arleban kezdődik, a Via Podiensis, amely Le Puyban kezdődik, a Via Lemovicensis amely Vézelaynél indul, a Via Turonensis Tours-on át vezetett, innen kapta a nevét. Az utóbbi három út Ostabatban egyesül, és innen együtt vezet át a Pireneusokon Saint Jean Pied de Port után az Ibañeta-hágón. A spanyol oldalon az első település Roncesvalles. Ez az út Pamplona (Navarra tartomány) után Puente la Reinánál csatlakozott a Toulouse-ból érkező úthoz. Camino Frances, Francia út a neve a már egyesült három út találkozási pontjától induló útnak, mely végigvezet egészen Composteláig.

           Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek. Az újkori zarándokok legtöbbje a Francia utat járja végig Saint Jean Pied de Porttól  Santiago de Compostelaig, melynek hossza 852 kilométer. A zarándok egy további 87 kilométeren át tovább indul a Muxiában, vagy Finisterraban található kegyhelyekre, a Capo mortére, ahol a nap az óceánba zuhan.

            Ma négy földrész szülöttei indulnak el az Úton egyre többen, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ, vagy egyszerűen egy szakaszt le akarnak zárni életükben. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi. 2010-ben Szent év van, mivel július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esik.   

                A zarándoklat végén úgy köszöntünk el egymástól: „Bueno Real Camino”, mert tudtuk, hogy az Igazi Út otthon folytatódik, ami sokkal nehezebb, mint végiggyalogolni kilencszázötven kilométert.  

               

vissza az EL CAMINO lapra

         Szent János leírása szerint Jakab egyike volt Jézus első tanítványainak. Testvérével együtt Keresztelő Szent János tanítványai voltak, ő vezette el őket Jézushoz (Jn 1,29–39). Az Apostolok cselekedetei alapján tudjuk, hogy Heródes Agrippa „karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét” (ApCsel 12,2). A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található. II. Alfonz király kezdett a sír fölé templomot építeni.

        A Szent Jakab-út (Camino de Santiago), gyakran spanyol neve után El Camino-nak is nevezik, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia